Két nap telt el az előző írásom megjelenése óta, amelyben az angol szuperkupa egyik jelenetét elemeztem. Ez a 2 angliai gigász olyan szinten játssza a focit, akiktől csak tanulni lehet. A mai blogom fő témája a kitűnő pressing (nyomásgyakorlás) megteremtése, segítségemre a Manchester City csapata lesz, akiknek a nyomásgyakorlását a fenti videóban tekinthetitek meg. Visszanézve a mérkőzést egy érdekes dologra lettem figyelmes a City védekezésénél és letámadásánál. Mégpedig arra, hogy a City pressingelésénél nem az előre meghatározott felállásban támadják le ellenfelüket, hanem az ellenfél felállásához alkalmazkodnak. A videóban látható, hogy 4-2-4-es felállásban próbálnak nyomást helyezni az ellenfélre. A mérkőzés hivatalos felállítása szerint a City a 4-3-3-as felállásban játszott, ami érvényes volt, amikor a City birtokolta a labdát, de ilyen esetekben amikor rá van kényszerülve a csapat, hogy szerkezetet váltson, hogy nagyobb eséllyel szerezhesse vissza a labdát, akkor váltani kell. Ahogyan az előbb már említettem a 4-2-4-es felállást, most szeretném leírni, hogy hogyan is állt át a csapat gyorsan és precízen egy másik formációba. A magyarázat rendkívül egyszerű... Előző írásaim egyikében kiemeltem a csapategység fontosságát, amely itt is nagy szerepet játszik. Jelen esetben a City bal oldali középpályása 1 sorral feljebb húzódik, ezt a City maradék kettő középpályása jól reagálja le, eltolódással elfoglalják a felhúzódó középpályás helyét, de ilyenkor egy kicsi rizikót is vállal a csapat, mert ha a pressing nem eredményes, akkor az ellenfél fölénybe kerülhet a középpályán, ezáltal könnyebben juthatnak át a csapat középpályájan. A csatársorban semmilyen nagy változás nem történik, a 3 tagú csatársorban a középpályás a befejezőcsatár mellet foglalja el a helyét, és így négyen próbálják zavarba hozni a Liverpool védelmét. Valamikor kifejezetten agresszívan letámadják a játékost, de megesik az is, hogy a passzsávot zárják le. A videó végén kiderül, hogy a pressingelés eredményes lett.