A labdarúgást nagyon sok apró összetevő alkotja. Ezek közé tartozik a labdakihozatal is. A mai fociban egyre gyakrabban találkozunk olyan csapatokkal akik nem tudják kihozni a labdát rövid passzok segítségével, ezért magasan ívelt labdákkal akarnak támadást építeni, de azok gyakran pontatlanok, vagy az ellenfél védői előnyösebb felépítéssel rendelkeznek, és megszerzik a labdát... Guardiola talán beleunt, hogy a védelmét és a kapusát olyan nyomás alá helyezzék, amelynek következménye lehet egy felesleges csel és labdavesztés, vagy akár az előbb említett vaktában felrúgott labda. Pár napja játszották le az angol szuperkupa döntőjét. A mérkőzést a Manchester City játszotta a Liverpool ellen. A Liverpool rá jellemző játékkal állt ki, a folyamatos nyomásgyakorlásos taktikával. Gyakran már a City kirúgásai előtt ott toporzékoltak a tizenhatos vonalánál. A legújabb szabály alapján kirúgáskor már nem kell elhagyni a tizenhatos területét a csapattársaknak. Ezt a szabályváltoztatást Guardiola rendkívül okosan használta ki. A City alapvető felállása a 4-3-3 volt, de mindez a kapuskirúgáskor megváltozott, mert ekkor a 2-4-2-3-as felállásra álltak át. Hogy hogyan? A válasz nagyon egyszerű. A City egyik középső hátvéde szinte a kapussal egy vonalban helyezkedett el. Helyére a védekező középpályás állt. A kirúgást a kapus minden esetben a tizenhatosban elhelyezkedő védő kapta, aki azonnal visszapasszolta a kapusnak. A kapus kivárta, hogy a Liverpool csatára letámadja, de a Liverpool nem tudott minden passzsávot lezárni, mert ott volt a kapussal egy vonalban elhelyezkedő játékos. A City hálóőre a nyomás hatására lepasszolta a labdát a vele egy szinten elhelyezkedő védőnek, aki az eggyetlen üres passzsávon keresztül továbbította a labdát, a védekező középpályásnak, akinek már nem volt más dolga, minthogy felvezesse a labdát és indulhat is a támadásépítés.